Az illóolajok illékony, aromás másodlagos metabolitok, amelyeket a növényekből extrahálnak. Az olajos folyadékok egyszerű, alacsony - molekuláris - súlyvegyületekből állnak. Az illóolajok elsősorban a levelekből, ágakból, gyökerekből, héjakból és növények magjaiból származnak olyan családokból, mint a Lauraceae, Asteraceae, Apiaceae, Lamiaceae, Rutaceae és Myrtaceae. Ezeket széles körben használják gyógyszerekben, rovarirtó szerekben, antibakteriális szerekben, élelmiszer -adalékanyagokban és napi kozmetikumokban. Az illóolajok összetettek, több mint száz alkatrészből állnak, bár néhányuk több száz vagy akár ezer is tartalmaz.
Az első kategória a terpének, az illóolajok elsődleges alkotóeleme. Alapszerkezetük alapján három kategóriába sorolhatók: monoterpének, például levendula, mirén, ciklocitális, kámfor és anizol; szeszkquiterpének, például farnesén, eukaliptol, kadinén és patchuliol; és diterpének, például oleokantál.
A második kategória az aromás vegyületek, csak az illóolajok terpéneknél. Ide tartoznak a terpénszármazékok, például a timol és a kurcumén; Egy másik kategória a fenilpropanoid származékok, például a fahéjjaldhid fahéjban és a fenil -etil -alkohol rózsaolajban.
A harmadik kategória az alifás vegyületek, mint például az izovaleraldehid narancssárga és a citromfű illóolajok, valamint az etil -acetát a tengeri bakikonó olajban.
A negyedik kategória a kén - és a nitrogén - vegyületeket tartalmazó vegyületeket tartalmaz, például allicin, trisulfidek a hagymában, izotiocianátok fekete mustárban és pirrolok a citromban.
A legtöbb növényi illóolaj erős antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik. Természetes és szennyezésük miatt - ingyenes források miatt a gyógyszerészeti területeken egyes vállalatok jelenleg füstölőket fejlesztenek ki a pasztőrözött fertőtlenítőszerek alternatívájaként a nyilvános helyeken.
